Kétség

"Hiszem, ha látom? Látom, ha hiszem?" Fodor Ákos: 2ség

Sokan csak akkor tudják elhinni, hogy szeretik őket, ha újra és újra kézzelfogható jeleket kapnak: egy ölelést, egy kimondott szót, egy apró figyelmességet. Másokban ott él a hit és a bizalom. Általuk érzi a szeretet jelenlétét, párja szeretetének csendes bizonyítékait.

A "hiszem, ha látom" biztonságot ad, mert kapaszkodót nyújt: ha ott van a jel, akkor biztosan valós. Ugyanakkor kockázatos is, mert folyamatos külső igazolásra szorul, és ha ezek a jelek valamiért elmaradnak, a kapcsolatban megjelennek a kétségek.

A "látom, ha hiszem" ezzel szemben nagyobb szabadságot hordoz: a bizalom által ott a bizonyosság. De itt a veszély az, hogy olykor olyasmit is látni vélünk, ami nincs is jelen. Illúzió...

Talán a kapcsolatok legnagyobb bölcsessége az, ha megtanulunk e két pólus között mozogni. Ha néha megengedjük magunknak azt, hogy szükségünk legyen valami kézzelfoghatóra, máskor pedig gyakoroljuk a hitet, a bizalmat, amely nélkül nincs valódi intimitás. A szeretet ugyanis nem mindig harsány, nem mindig konkrét. Gyakran a legmélyebb formái épp a kimondatlan gesztusokban, a hétköznapi együttlétekben rejtőznek.

A kérdés tehát nem az, hogy "hiszem-e, ha látom" vagy "látom-e, ha hiszem" – hanem hogy képesek vagyunk-e mindkettőt elfogadni, és engedni, hogy kiegészítsék egymást. Mert a szerelemben a hit és a szemmel láthatóság nem ellentétei kell, hogy legyenek egymásnak, hanem kézenfogva, együtt egy gazdagabb kapcsolattal ajándékoznak meg.

Mocskonyi Viktória írása